Megjelent: 2020. február 19. szerda Írta: Sekrestyés Nyomtatás

Honnét a hamu? Miért a barka?

"Emlékezz ember: porból vagy és porrá leszel!"

Honnét van a hamu a hamvazáshoz?

Ősi hagyomány szerint a hívők vezeklés képen hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét idézi a hamvazás szertatása.
Hamvazószerda előtt összeszedik az előző évi virágvasárnapi körmeneten szentelt barkaágakat és elégetik. Az elszenesedett barkamaradványokat összetörik, majd addig szitálják, amíg finom por nem lesz belőle.

Ezt megszenteli a pap, majd hamvazószerdán és az azt kövező vasárnapon keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben azt mondja:

"Emlékezz ember: porból vagy és porrá leszel!"

 


Miért barka?

Mikor Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, az emberek pálmaágakat és ruháikat terítették eléje, lelkesedtek érte, így éltették. Nálunk pálmaágak híján a legelső rügyező ágat, a barkát használják ennek emlékezetére.
A barkás virágzás csak egy rövid ideig tartó szakasz a növény életében. A barka a kezdet, a szép, az öröm, az ebből keletkezett hamu pedig a vég, az elmúlás, a bánat, ugyanakkor a megtisztulás jele is.
„Mert por vagy és a porba térsz vissza” (Ter 3,19)

Ez a hamu a bűnbánat jele. Azok az emberek, akik a virágvasárnapi bevonuláskor éltették Jézust, pálmaágakat helyezve lába elé, azok néhány nap múlva keresztre feszítését követelték.


A hamvazás szertartása a IV. századig nyúlik vissza. Az előző évi, virágvasárnapi megszentelt barka megáldása és hamvazáshoz történő felhasználása viszont csak a X. században terjedt el. A XIV. századra vált a nagyböjt kezdetévé hamvazószerda.