Megjelent: 2020. április 03. péntek Írta: Sekrestyés Nyomtatás

Lopva a templomban

A koronavírus-járvány idején

Kinézek a sekrestye ajtajából, hogy jön-e már a plébános úr, de a gyászoló családon kívül csak „E” nénit pillantom meg talpig feketében, roppant elegánsan, fekete kalappal fején, szemén napszemüveggel. Nem értem. Valahogy úgy érzem, nem kellene itt lennie. Most, hogy kijárási korlátozás van érvényben, most hogy szünetelnek a nyilvános liturgiák, a temetéseket is csak röviden, szűk családi körben javasolt tartani, bátor dolog az ő korában kimerészkedni.

 



„E” néni kb. 80 éves lehet és 1 éve jelent meg először a templomban. Akkor költözött a faluba. Különösebb figyelmet nem szenteltem neki. Egy néni azok közül, akiknek fontos a hitük és hogy minden vasárnap ott legyenek a misén.
Karácsony előtt szólított meg először és egy levelet nyomott a kezembe, ami nekem volt címezve. Volt valami különös és érthetetlen abban a gesztusban, amiről még most sem igazán tudom, hogy mi lehet. Nem tudok vele mit kezdeni. Aztán két hét múlva, mise végén utánam jött a sekrestyébe és megkaptam a következő levelet, majd karácsonykor egy kis csomagot. A levelekben rövid kis idézetek és bölcsességek voltak összegyűjtve. Hosszasan sorakoztak a reszkető kézzel írt sorok a szépen megvonalazott papíron. Érezhető benne a sok munka, szeretet és idő, amit ennek írásával töltött. Nekem írta.
Az utóbbi időben rendszeresen bejárt a sekrestyébe imádkozni. Ilyenkor magára szoktam hagyni, és elvégeztem addig kint a templomban, ami még hátra volt. Nem nagyon tudtam mit kezdeni „viselkedésével”. Azóta váltottunk pár szót. Elmondta, hogy kedvel. Elmondta, hogy nem nagyon ismer itt senkit a faluban.


…és most itt van. Eljött „G” néni gyászmiséjére. Elvileg csak látásból ismerhette. Úgy gondolom…. de lehet, hogy tévedek… Vagy talán azért van itt, mert kihasználja a lehetőséget, hogy a most már 2 hete zárva tartó templomba bejöhet, imádkozhat és részt vehet egy misén, ami már annyira hiányzik neki. Fittyet hányva a figyelmeztetésekre és kíváncsi tekintetekre, hogy ki ő és miért van itt. A hite elhozta. Ő az egyedüli, aki itt és most él ezzel a „lehetőséggel”. A többiek szót fogadtak, otthon maradtak. „G” nénit a szűk családon kívül mindössze néhány ismerőse kísérte el utolsó útjára.


Kedves „E” néni! Várom következő levelét, de kérem, vigyázzon magára, most maradjon otthon és ne személyesen adja át.

 

(A koronavírus-járvány idején, 2020. április elején)