Hivatások világnapja
és anyák napja

A katolikus egyházban húsvét negyedik vasárnapja a hivatások világnapja, ilyenkor a papokért, a szerzetesekért imádkozunk. De idén ugyanezen a napon ünnepeljük az édesanyákat is és amellett se menjünk el szó nélkül, hogy május a Szűzanya hónapja. Minden ott van mindenben, mint Szűz Mária életében az ő saját hivatása, a fiatal lány bátor igene a Jóisten felé. Úgy mondott igent, hogy tisztában volt a rá váró nehézségekkel, megpróbáltatásokkal. De vállalta a kihívást. „Legyen nekem a Te igéd szerint.”

És ugyanez az igen van a papok, szerzetesek ígéretében is. Valahol, valakitől olvastam, hogy a papi "munkaruha" színével magyarázta a papok életét egy mondatban nagyon találóan, miszerint "A reverenda fekete és fehér. Fekete, mert a pap is ember, de ott a fehér is rajta, mert Isten igéjét hirdeti."

Két írást szeretnék veletek megosztani a nevezett ünnepek kapcsán, az egyik Dr. Tomka Ferenc szociológus, egyháztörténész, pap, egyetemi tanártól Szűz Mária „hivatásáról”, illetve II. János Pál Pápa 2002-es, a hivatások 39. világnapjára írt üzenetéből egy részletet.

Dr. Tomka Ferenc: Az első keresztény (részlet)

Mindnyájan a következetes Istennek adott életre vagyunk hívva. Hasonlóan van ez a Szent Szűzzel is: Akkor kerül igazán közel hozzánk, ha megértjük, hogy ő az egyház és minden keresztény példaképe. Hiszen az egyháznak és mindannyiunknak az a hivatásunk, hogy testet öltsön bennünk Jézus és így tudjuk adni a világnak; hogy egyesüljünk Jézus érzelmeivel, gondolkodásmódjával... S ezt a hivatást először és a legtökéletesebben Szűz Mária töltötte be. Ő tehát az első keresztény. Jézus után első példaképünk.
Hogyan lett Mária méltó erre a küldetésre? És hogyan tudjuk követni őt?
Szűz Mária nagysága abban áll, hogy tökéletesen élte a teremtmény helyes magatartását Teremtőjével szemben. Felismerte, hogy Isten a minden, és előtte a teremtmény semmi. Felismerte, hogy az ember akkor találja meg beteljesülését, ha átadja magát Istennek. És ő egész akaratát, egész emberi szabadságát arra használta fel, hogy ezt megvalósítsa. - Olyan volt Isten előtt, mint egy üres kehely. Azért alkalmas volt arra, hogy Isten betöltse őt, hogy Isten Fia testet öltsön benne (vö. Lk 1,48; Jak 4,6). - A csend volt ő, amelyben Isten megszólalhatott.
Szűz Mária tehát tökéletesen élte azt az életet, amelyet minden kereszténynek élnie kellene: a hitnek, a szeretetnek, az Istenre figyelésnek életmódját. Így vált méltóvá arra, hogy Jézus valóságosan testet öltsön benne. Tágabb értelemben minden kereszténynek ugyanez a hivatása: hogy Jézus lelkileg megtestesüljön benne (vö. Róm 8,29).

- Az angyal közli vele Isten tervét: a Megváltó anyja lehet. - Mária nem ért semmit. Ő máshogy tervezte életét. Emberileg bizonyára megretten a felelősségtől. S bizonyára megjelenik a félelem árnyéka is. Hiszen a zsidók megkövezték azt a nőt, akiről kiderült, hogy házasságon kívüli kapcsolatot teremtett. S neki ki fogja elhinni, hogy gyermeke a Szentlélektől van? De Mária hisz. És Igen-t mond. S azután ahelyett, hogy önmagával volna elfoglalva, azonnal elindul, hogy szolgáljon Erzsébetnek (vö. 10. l./III.)
- Szülés előtt áll. Minden tervével ellentétben Betlehembe kell mennie. Istállóban szüli meg gyermekét.
- Mária és József bemutatják Jézust a templomban. Simeon megjövendöli, hogy Jézus "jel lesz, amelynek ellene mondanak". Majd megmondja anyjának, hogy Fiával együtt ő is a szenvedés útját fogja járni: "A te lelkedet is tőr járja át" (Lk 2,34).
- Egyiptomba kell menekülnie gyermekével Heródes elől.
- A tizenkét éves Jézus elvész a templomban. "Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell fáradoznom?" (Lk 2,49).
- Végigszenvedi, hogy Fiát bolondnak, ördöggel cimborálónak tartják, meg akarják ölni.
- Jézus anyja semmin sem döbben meg. Isten vezetését fedezi fel minden eseményben, azokban is, amelyeket nem ért. A szűkszavú szentírási beszámoló kétszer is említi: "Megőrizte szívében a szavakat", az eseményeket, és "gyakran elgondolkozott rajtuk" (Lk 2,19.52). E választás mindig Igen volt az isteni vezetésre.
- Mária követi Jézust a keresztúton: az elítéléskor, a kereszthordozáskor és a keresztre feszítéskor. Hallja a farizeusok gúnyolódását. Majd hallja Fiának kiáltását: "Istenem, miért hagytál el engem?" Hogyan élhette ezt át, mint anya, és mint Jézus leghűségesebb tanítványa? S mit élt át, amikor végül ölében tartotta halott Fiát?...

Teljes terjedelemben itt olvasható.

Üzenet a hivatások 39. világnapjára - 2002.04.21. - II. János Pál pápa (részlet)

Az Egyházban minden hivatás az életszentséget szolgálja, mégis van néhány, mint például a papi és a szerzetesi hivatás, amely sajátos módon ilyen hivatás. Mindenkit arra hívok, hogy a mai napon megkülönböztetett figyelemmel tekintsen e hivatásokra, és még intenzívebben imádkozzon értük.
A felszentelt szolgálatra szóló, vagyis a papi hivatás „lényegénél fogva meghívás a szentségnek arra a formájára, amely az egyházi rend szentségéből fakad. Az életszentség bizalmas viszony Istennel, a szegény, tiszta és alázatos Krisztus követése, az Egyház iránti szeretet, amely szent és azt akarja, hogy szentek legyünk, mert ez a Krisztustól kapott küldetése” (Pastores dabo vobis 33). Jézus hívja apostolait, hogy „vele legyenek” (Mk 3,14), mégpedig megkülönböztetett közelségben (vö. Lk 8,1-2; 22,28). Nem csak az Isten országának titkaiba avatja be őket (vö. Mt 13,16-18), hanem nagyobb és olyan hűséget vár tőlük, amely megfelel annak az apostoli szolgálatnak, amelyre meghívja őket. Nagyobb szegénységet vár tőlük (vö. Mt 19,22-23), a szolga alázatát, aki mindenki között az utolsó akar lenni (vö. Mt 20,25-27). Azt kéri tőlük, hogy higgyenek a tőle kapott hatalomban (vö. Mt 17,19-21), higgyék, hogy az imádság és a böjt az apostoli munka hatékony eszköze (vö. Mk 9,29), és legyenek önzetlenek: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Elvárja tőlük, hogy az okosság egyszerűséggel és erkölcsi tartással párosuljon (vö. Mt 10,26-28), és hagyatkozzanak a gondviselésre (vö. Lk 9,1-3; 19,22-23). Legyenek tudatában annak a felelősségnek, amely őket, mint az Úr által alapított szentségek kiszolgáltatóit terheli (vö. Lk 12,43-48).

Kérünk,
küldj Egyházadba szent papokat,
akik kegyelmed eszközeivel megszentelik a te népedet.
Küldj sok megszentelt életű férfit és nőt,
hogy megmutassák a világnak a te szentségedet.
Küldj szőlődbe szent munkásokat,
akik lángoló szeretettel dolgoznak, és a Szentlélektől indíttatva
elviszik Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig.

Ámen

(Szent II. János Pál pápa)

Isten éltesse a mai napon az édesanyákat és mindenkit, akinek hivatása van az Egyházban!

• Előző
• Tovább