A harang

 „A félrevert harang megdöbbenést, riadalmat okoz; de ugyane harang hangjának más a hatása, amidőn délre kondul; más ha temetésre szól, és ismét más, ha a bevonuló nagyot üdvözli. És bizonyos az, hogy erős, fegyelmezett idegrendszerre van szüksége annak a művelt egyénnek, aki a harangszó hatása alól ki akar menekülni.”
(Herman Ottó)

A templomi harang megszólaltatása figyelmeztető jelzés imádságra, szentmisére, istentiszteletre vagy valamilyen baj hírüladására.

A templomi harangozás hagyományos alkalmai

Napszaki harangozások
Reggeli harangszó
A reggel megszólaló harangszó, főleg falvakban és vidéki városokban jellemző. A legtöbb templomban ilyenkor csak 1 harang szól, a római katolikus egyházban ezeket nevezik Úrangyalának, mert ilyenkor a harangozás az Úrangyala imádságra szólít.
Déli harangszó
Déli 12-kor hallhatjuk. A közhiedelem szerint délben a Hunyadi János által 1456-ban aratott Nándorfehérvári diadal emlékére szólalnak meg a harangok. A tények szerint III. Calixtus pápa 1456 június 29-én keresztes hadjáratra szólítja fel a fejedelmeket a hatalmas területeket meghódító törökök ellen. A harangozás célja a török támadások elleni imádságra szólítás volt.
Péntek délután 3 óra
A római és görög katolikus egyházban Jézus kereszthalála tiszteletére szólnak ebben az időpontban a harangok, és imára szólítanak.
Esti harangszó
Katolikus templomokban hivatalosan télen 7, nyáron 8 órakor szólal meg.
Lélekharang
Az esti harangszó után rögtön megszólal a lélekharang, a templom legkisebb harangja. A halottakért való imádságra szólít fel. Hosszúsága 1-2 perc.

Szentmiséket jelző harangozások
Hívogatások
A szertartás kezdete előtt fél órával kb. 20-30 másodpercen keresztül megszólaló nagyharang, a híveket hívja a templomba.
Beharangozás
A szertartás kezdetét jelző kb. 30-30 másodperces harangszó, amely a kezdés időpontjában szólal meg. A beharangozás rendszerint összehúzás, vagyis több harang egyszerre szólal meg.
Kísérő
Néhány helyen a szertartás befejeztét is harangszóval jelzik.

Nagypéntek és nagyszombat
Ezen a két napon Jézust gyászolják a keresztény egyházak, így a római katolikus egyházban ezeken a napokon tilos a harangozás. A harangokat, templomi csengőket kereplők helyettesítik. Nagyszombat estéjén, Húsvét vigíliáján térnek vissza a harangok. Ekkor a templom összes megszólaltatható hangszerét (orgonáját , harangjait és csengettyűit) egyszerre hallhatjuk.

Halálhír és temetés
Országszerte változóak a szokások. Abból hogy melyik harang mennyi ideig és mennyi megszakítással szól, meg lehet állapítani, hogy milyen korú, nemű és családi állapotú volt az illető.
Férfiaknak:háromszor kb. 1 perces harangozás két kb. 10 másodperces szakítással a kisharanggal, majd összehúzás a nagyharanggal kb. 1 percen keresztül.
Nőknél:kétszer kb. 1 perces harangozás két kb. 10 másodperces szakítással a kisharanggal, majd összehúzás a nagyharanggal kb. 1 percen keresztül.

Azokon a napokon, amelyeken halottakért nem szabad misét mondani, halottért harangozni sem szabad.

Világi célokra csak kivételesen megengedett a harangozás: ha az általános szükséglet azt megkívánja; a főpásztor különleges engedélyt adott; helyi jogszerű szokás, engedélyezett alapítvány azt megkívánja.

Érdekesség:

Leggyakoribb harangfelirat, amely magába foglalja a harang rendeltetésének összes mozzanatát:

„Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” vagyis: „Az élőket hívom, a halottakat megsiratom, a villámokat összetöröm.”

A harangozás alatt régi szokás szerint a nők keresztet vetnek magukra, a férfiak leveszik kalapjukat és legalábbis felfohászkodnak. 

• Előző
• Tovább